Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Mihály Pál

2006. május 11.

Az Újvidéki Színház Pogánytánc című előadásával vendégszerepelt Kolozsváron május 9-én, ezután avatták a kolozsvári Állami Magyar Színházban az örökös tagokat. Öten részesültek a megtisztelő díjban: négy színész – Borbáth Júlia, Boér Ferenc, Mihály Pál és Török Katalin – és a színház egykori irodalmi titkára, később igazgatója, dr. Kötő József. A kitüntetéseket a teátrum két legfiatalabb színésznője, Györgyjakab Enikő és Skovrán Tünde nyújtotta át. A díjak átadása előtt szó esett a kitüntetettek pályájáról, néhány gondolat és – a kifeszített vetítővászon segítségével – kép erejéig felelevenítették a művészek legfontosabb szerepeit. Kötő József pályájának mintegy harminc éve kapcsolódik a színházhoz irodalmi titkárként, dramaturgként, illetve igazgatóként. Kötő kifejtette: az idei Harag-napokon elfoglaltsága miatt csupán két alkalommal tudott részt venni a rendezvényen. /Köllő Katalin: Örökös Tagok avatása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

2011. november 8.

Háromszéki EMKE-díjazottak
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) háromszéki díjazottjainak, István Ildikónak és Tóth-Birtan Tinkának adta át az elismerő oklevelet tegnap a Bod Péter Megyei Könyvtárban Kiss Jenő, az EMKE háromszéki alelnöke.
Méltatásában elmondta, István Ildikó nemzedékeket ismertet meg a magyar népdallal és tánccal, elindítva azon a biztos alappal rendelkező úton, amelyen eljuthatnak a művelődés magas fokára. Külön kiemelte közszolgálatot teljesítő, nemzeti és egyházi ünnepeken való fellépéseit. "Tudatosan vállalja és viszi tovább azt a népi kultúrát, amit otthonról hozott, s amelynek értékeitől sem a divat, sem a fogyasztói társadalom nem tudta eltávolítani" – mondta Kiss Jenő. Tóth-Birtan Tinka a Míves Házban kifejtett szervezői tevékenységével, a gyermektáncház, a fazekasság, a nemezelés oktatásának megszervezésével ugyancsak a népi kultúra éltetését szolgálja, az EMKE díját ennek okán érdemelte ki. 
Mindketten a háromszéki közművelődési élet sajátos, példamutató személyiségei, akik munkájukat úgy tudták megszervezni, hogy jelentős részben az államtól függetlenül is meg tudnak élni, ezzel is sok fiatal számára járható utat mutatva – zárta beszédét Kiss Jenő. 
István Ildikó és férje, Mihály Pál tevékenységét méltatta Szilágyi Zsolt is, elmondva, olyan munkára vállalkoztak, mely nem tartozik a nagy érdeklődésnek örvendő foglalkozások közé, de melyre annál nagyobb a szükség a mindent taroló komputervilágban.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. február 16.

Magyar szót vittek a szórványba
Román iskolába járó, magyarul nem beszélő magyar gyermekek tanulták népdalainkat, és úgy tapadtak a nekik zenélő, velük együtt játszó sepsiszentgyörgyi Folker együttes tagjaira, mintha ott akarnák marasztalni őket örökre. Bányavidék, Kővárvidék, Tövishát és Máramaros egykor színmagyar, mára elrománosodó falvaiban napi többszöri fellépéssel több mint ezer gyermeknek muzsikált a Folker azon a január végi, február eleji körúton, amit a nagybányai Teleki Magyar Ház meghívására tett.
Máramarossziget, Hosszúmező, Nagybánya, Szamosardó, Monó, Koltó, Magyarberkesz, Domokos, Erzsébetbánya, Felsőbánya, Kapnikbánya, Színérváralja óvodásai és kisiskolásai közül többen kérdezték a Folker együttestől: holnap jönnek-e? Mennének ők, mentek eddig is, immár negyedszer tértek vissza Bányavidékre és Máramarosba, mert hiszik, a magyar szót, a magyar dalt oda is el kell vinni, ahol ma már csak az öregek beszélnek magyarul, a gyermekek és a fiatalok a román iskola hatására elveszítették anyanyelvüket. A nagybányai Teleki Magyar Ház két lelkes szervezője, Markó Hajnal és Dávid Lajos évek óta tudatosan szervez olyan programokat, amelyekkel a legeldugottabb falu gyermekeihez is eljutnak, ennek jegyében választják ki a meghívottakat is, s mert a Folker korábban is bizonyította, hogy szívesen felkeresi a szórványban élő magyar közösségeket, visszatérő előadókká váltak ezen a vidéken.
Csibi Szabolcs, István Idikó, a turné előtt megbetegedett Kelemen István helyett beugró Lőrinczi Zsolt, Melkuhn Róbert és Mihály Pál népi játékokkal, sok mókával fűszerezett előadása, a helyenként táncházzá alakuló együttlét Máramaros és Bányavidék után Szilágyságban, Marosvásárhelyen és Jobbágytelkén hagyott olyan nyomot a gyermekekben, az ő ragaszkodásuk pedig az együttes tagjaiban, ami miatt érdemes visszatérniük.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

2015. április 29.

Elsők a színpadon
Az egyetem napja
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem napjának megünneplésére került sor április 27-én a Köteles Sámuel utcai Stúdió Színházban, ahol az egyetem hét évtizedes évfordulója alkalmából érdekes rendezvénysorozatra várták az érdeklődőket.
A program 10 órától az ötven éve végzett diákok dr. Kovács Levente által tartott osztályfőnöki órájával kezdődött, ezt követően a Stúdió előcsarnokában fényképkiállításra került sor. A román szakos díszlettervezők kiállításáról dr. Oana Leahu, a Román Művészeti Kar dékánja mondott néhány mondatot. A továbbiakban a Stúdió teremben folytatódott a rendezvénysorozat a két egyetemi hallgató, Gál Kriszta és Cristi Ghiciuc műsorvezetők konferálásával.
Elsőként Pedro Negrescu dzsesszzenész, karmester, zeneszerző, az egyetem zenetanár szakának docense lépett színpadra együttesével. A kitűnő zenei előadás után a műsorvezetők dr. Sorin Crisanrektort kérték fel ünnepi beszéde megtartására, amelyet egy további, rövid előadás követett: a közönség nagyszerű tánckoreográfiát láthatott Tőkés Imola és Dabóczi Dávid másodéves koreográfia szakos hallgatók előadásában.
Mint az dr. Kós Anna, a Magyar Művészeti Kar dékánja ünnepi beszédében elhangzott, az elmúlt közel hetven év alatt sokat fejlődött az egyetem, és főként az utóbbi negyed évszázadban sok új szak jelent meg. Ez pedig a hallgatóknak és az intézmény támogatóinak köszönhető. – Erre az egyetemre olyan diákok jönnek, akik elfogadják, hogy a pályájukon csak a nagyszerű érvényesül. Akik tudják, hogy a középszerűséggel nem jutnak messzire, és ezt fel is vállalják – mondta a dékán.
Muresan Alice másodéves hallgató és Claudiu Ionut Stian volt hallgató tánckoreográfiáját követően dr. Oana Leahu szólalt fel, majd a név nélküli együttes (Pásztor Márk, Indrei Ábel, Kádár Gellért, Esti Norbert, Bereczki Botond, a Művészeti Egyetem hallgatói) rövid, de igencsak dinamikus koncertje következett.
Az ünnepi díjátadások sorát dr. Sorin Crisan rektor nyitotta, aki elsőként Jánosi Magdolnának, az intézmény főkönyvelőjének adott át érdemoklevelet sokévnyi áldozatos munkája elismeréseképpen. Ugyancsak érdemoklevelet vehetett át Bordi Aliz, az egyetem főtitkára, majd az intézmény szenátusa két új tiszteletbeli tagjának méltatása következett. Közülük Takács Csabát, a Communitas Alapítvány kuratóriumának elnökét dr. Balási András docens, rektorhelyettes méltatta, aki elmondta: az alapítvány mint kiszámítható és jelentős támogatásokat megítélő partner közel tizenöt éve versenypályázatok keretében segíti az intézményen zajló munkát, alkotófolyamatot. Köszönőbeszédében Takács Csaba kifejtette, az alapítvány azokat támogatja, akikre felnéz: művészeket, oktatókat, Embereket. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen nagyon sokan tanultak, tanítottak, közöttük számos híres és jelentős művész. Amikor színpadra lépnek és felhangzik a taps, annak pár decibelje az itt oktató tanároknak, az egyetemnek is szól – mondta Takács Csaba, majd bejelentette: a Communitas Alapítvány a jövő évtől minden tanévben két teljes értékű ösztöndíjat biztosít a Művészeti Egyetemen tanuló hallgatók számára.
Az intézmény szenátusának másik megválasztott tiszteletbeli tagját, Dan Masca üzletembert, a REEA cég alapítóját és menedzserét Laurentiu Blaga méltatta. – Dan Masca életének egyik alapköve az adakozás. 1999-ben alapította IT és webdesign cégét, amely azóta 250 alkalmazottal működik. Számos jótékonysági projekt létrehozója és működtetője. Gyermekmentő programot tart fent, több száz, a közösséget, a nevelést, az oktatásügyet szolgáló projektet pro bono dolgozott ki, folyóiratokat, honlapokat támogat. Dan Masca hozzátette, a cége keretében dolgozó 250 kolléga körülbelül fele-fele arányban román és magyar, 200-an technikai szakemberek, 50-en művészek: írók, animációs szakemberek, művészek, és mindannyian saját örömükre használhatják a saját cég hang- és filmstúdióját. – A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen zajló munka azért is kiemelkedően fontos, mert az egyetlen dolog, amit nem lehet robotizálni, a művészi alkotás, a kreativitás. Gyakran álmodok egy olyan nagyszerű projektről, amelynek keretében a város szinte összes egyetemének a diáksága együtt dolgozik, a sapientiás műszaki hallgatóktól a Művészeti Egyetem hallgatóságáig – mondta Dan Masca, majd az ünnepség egyik fénypontja következett.
Dr. Kovács Levente professzor mutatta be és szólította a Stúdió Színház színpadára az intézmény első, 1965-ben végzett évfolyamának jelen lévő tagjait: Bányai Irén, Botár Endre, Krausz Kuti István, Mihály Pál, Óss Enikő, Stief Magda, Széles Anna és Vásárhelyi Katalin színművésznőket és színművészeket, akik közül sokan külföldről tértek haza: Bányai Irén a nagyváradi színházi élet legendás alakja, Botár Endre a Pesti Magyar Színház társulatának tagja, Vásárhelyi Katalin sepsiszentgyörgyi, majd Los Angeles-i színművésznő, Krausz Kuti István szintén sepsiszentgyörgyi, majd németországi színművész, Mihály Pál a kolozsvári színház örökös tagja, a Pesti Magyar Színház művésze, Óss Enikő a Los Angeles-i magyar színjátszás megteremtője, az ottani Thália Stúdió alapítója, Stief Magda kolozsvári színművésznő, németországi egyetemi tanár, Széles Anna kolozsvári színművésznő, majd a magyar és román filmgyártás sztárja.
– Különleges társaság ez az osztály. 1961-ben kerültek ide, és azzal kezdték egyetemi éveiket, hogy felépítették a Stúdió Színházat: ástak, lapátoltak, falat emeltek és időkapszulát helyeztek el alatta. Elsőéves koruktól minden előadásban szerepeltek, közülük többen felléptek az első, legendás Tartuffe-ben. Kovács György, Lohinszky Loránd, Csorba András, Nagy Imre tanította őket. Harmadévesek voltak, amikor én mint tudatlan filológus ide kerültem, és egyből a mélyvízbe dobtak: rám bízták Harag György velük elkezdett előadásának végső megrendezését, befejezését. Ők barátként álltak mellém, holott teljes mértékben leégethettek volna. Ehelyett közös erővel, 1965. április 15-én, ötven évvel ezelőtt színre vittük az első előadásomat. Negyedévesen 77 produkcióban léptek színre 16.500 néző előtt: az az év a Stúdió Színház történetének mindmáig egyik legemlékezetesebb évadja – mondta dr. Kovács Levente, majd egyénenkénti kiértékelő mondatok és rövid beszélgetések sorozata vette kezdetét, amelyek során a hosszúra nyúlt, de nívós, érdekes és mindvégig igen jó hangulatban zajló ünnepség záróakkordjaként a marosvásárhelyi színházi oktatás első évfolyamának jelen lévő tagjai átvették aranyokleveleiket.
(Szász Noémi-Henrietta, Török Anett, K. Nagy Botond)
Népújság (Marosvásárhely)

2015. augusztus 21.

Szent István, a példakép (Vargyas)
A vargyasi Csillagkövetők Egyesület második alkalommal szervezett erdővidéki néptánctalálkozót Szent István napján. A tánc mellett helye volt a gondolatébresztésnek is: Kincses Kálmán református lelkész Adj magyarságot a magyarságnak címmel tartott előadást.
A szenterzsébeti tiszteletes tavalyi, a Szent Koronáról tartott érdekfeszítő előadásának emléke bizonyosan élénken élt sok vargyasiban: mással aligha magyarázható, hogy dologidőben hétköznap délelőtt zsenge iskoláskorú és meglett emberek sokasága töltötte meg a művelődési ház nem is olyan kicsi termét.
A Csillagkövetők Egyesület elnöke köszöntőbeszédében a feladatot vállaló és azt véghezvivő Szent Istvánt állította a közönség elé példának. „Ez a megemlékezés akkor lesz méltó a nagy királyhoz, ha tanulni tudunk és akarunk életpéldájából. Az ünnepség célja nem a múltba menekülő nosztalgia kell hogy legyen, hanem a jelenbe hozó emlékezés. István király egyéniségét, életpéldáját, országot építő bátorságát állítjuk magunk elé, hogy mindezek fényében mostani és jövőbeni feladatainkat fogalmazhassuk meg” – mondotta.
Kincses Kálmán szerint kétségekkel és fenntartásokkal kellene szemlélnünk mindazt, amit a hivatalos történelemírás a honfoglalásról, Szent István és Koppány viszonyáról, az Árpád-házról állít. Mint mondotta, például a valóságnak nagyon sokat ártott az István, a király rockopera sikere: a dalokat nemzedékek fújták kívülről, ám az abban bemutatott történet és a krónikákban foglaltak sok esetben köszönő viszonyban sincsenek egymással. Azt a fajta Koppány- és István-képet egy XVIII. század végi német írásnak köszönhetjük, amelyet később bizonyos politikai érdekeket követők próbáltak megerősíteni és elfogadtatni – jelentette ki.
A tiszteletes szerint ügyelnünk kell értékeink megőrzésére – például a kaláka erejére –, mert közösségünk erejét a közös gondolkodás és cselekvés adja. Ha nem hagyjuk magunkat, ha elődeink példáját követve éljük életünket, nem lesz igazuk azoknak, akik elveszejtésünkről ábrándoznak – a Kárpát-medencéből nem fogy el a magyar, számottevő erő maradunk szülőföldünkön. Az eseményen fellépett Borbáth Szilveszter fiatal énekes, délután az erdőfülei Dobó, az olaszteleki Hajnalcsillag, a bibarcfalvi Búzavirág és Bóbita, valamint a Csillagkövetők néptánccsoportja, akik közösen vonultak fel, majd mutatták be táncaikat. A talpálávalót Mihály Pál és zenekara szolgáltatta.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. szeptember 14.

Már öt éve burrogtatnak Csernátonban
Idén több traktor vonul
Tegnap megérkeztek a magyarországi gépészszakemberek a csernátoni Haszmann Pál Múzeumba, ahol hétvégén rendezik meg az Erdély-szerte egyedülálló mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjteményhez kapcsolódó gépésztalálkozót, a Csernátoni burrogtatót, amely elérkezett ötödik kiadásához.
A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesülettel partnerségben szervezett idei rendezvény nemcsak a gépek és motorok szerelmeseinek szól, a házigazdák egész napos programot kínálnak minden korosztálynak. A gyerekeket kézműves-foglalkozásokra, népi gyermekjátékokra várják, ezen kívül táncházat vezet István Ildikó és a Pántlika néptánccsoport.
Szombaton a program 10 órakor motorindítással, szakmai tanácskozással kezdődik. Az igazán látványos rész 15 órakor kezdődik a veterán traktorok felvonulásával, valamint cséplésbemutatót is tartanak a múzeumkertben. A szervezők elmondása szerint idén megkétszereződik a felvonuló traktorok száma, nemcsak Magyarországról, a szomszédos megyékből is többen jelentkeztek, hogy elhozzák régi gépeiket. És hogy a munka jobban menjen, illetve a gépek zenéje mellett Mihály Pál és barátai húzzák majd a talpalávalót, a csernátoni Pántlika néptánccsoport pedig ropja. Ezt követően az Evilági-trió koncertjére várnak minden érdeklődőt. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)



lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998